Untitled Document




"Kistérségi Járóbeteg-szakkellátó központok kialakítása és fejlesztése" (TIOP-2.1.2/08/1)


Sajtóközlemény

www.petegisz.hu






Testvérváros

     

Türe - Turea

Türe falu Romániában, Kolozs megyében. A Magyargorbó községhez tartozó vegyes lakosságú település Kalotaszeg hagyományokban gazdag kistelepülése.

1228-ban említik először az oklevelek. Mint sok más környékbeli falu, a középkorban egy ideig Türe is a kolozsmonostori apátság birtokát képezte, de egy 1299 -es oklevél szerint már püspöki birtok volt, lakói jobbágyok voltak. A középkori urbáriumok vagyonjegyzékei jószágokban bővelkedő jobbágycsaládokról tanúskodnak.

Látnivalók:

  • 18. századi Bánffy-kúria
  • Református templom, mellette római emlékkő és régi sírkövek

A település a Nádas-pataktól néhány kilométerre, északra fekszik. Feltételezések szerint a falu helyén római kori település állhatott, ugyanis a templomkertben olyan köveket találtak, melyek faragott díszítését római eredetűnek vélik.

A templom alapjait 1587-ben rakták le, majd az idők folyamán többször is átépítették. A jelenlegi mennyezetkazetták festését Kovács Ferenc és János készítették 1935-ben. A faragással díszített kő szószéket Kidei Sipos Dávid faragta 1747-ben.

A Nádas menti falvak házainak szinte mindegyikében megtalálható a "tiszta szoba", melyben a család nőtagjainak hozománya - cifra vetett ágy, üvegezett almárium, pad, asztal, székek, ládák-mind festettek, szőttesek stb. - találhatóak. Aki szeretne megnézni egy ilyen szobát, bátran szóljon egy helybélinek, mert nagyon szívesen megmutatják féltve őrzött "kincseiket".

 * * * *

Türébe látogattunk

Nagy izgalommal vártuk az utazást.

A határon könnyedén átkeltünk. Nemsokára a Királyhágóra értünk, ahol rövid pihenőt tartottunk. Ezután hegyek között vezetett az út, a táj gyönyörű, szinte meseszerű . Rövid kirándulást tettünk Kolozsvárra, ahol másfél órát töltöttünk a belvárosban. Megnéztük a Kolozsvár jelképének számító Mátyás-szobrot, majd a mögötte lévő Szent Mihály templomot. A néhányan eljutottak Mátyás szülőházához, mások rövid sétát tettek a házsongárdi temetőben.

Ezután Türébe igyekeztünk. Alig több mint fél órát utaztunk, máris elértük a hegyek között megbúvó kis falut, melynek kanyargós utcái a hegy oldalára vezettek. A templom előtti útelágazásnál parkolt le a buszunk, máris érkeztek vendéglátóink, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az ismerősök hamar meglelték egymást. A templom mögötti közösségi házban terítettek számunkra, és a finom estebéd után elfoglaltuk a szállásunkat. A helybeli fiatalok máris túrát szerveztek számunkra. A falu mögötti hegy tetején egy nagy messziről is felfedezhető kőtömb csábított bennünket, és sokan indultunk el. Miközben a nap egyre lejjebb ereszkedett, csodálatos látványban volt részünk. Lassan besötétedett, és visszatértünk a közösségi házhoz. Vacsora után a közeli csűrből messze hallatszó zene mulatságba hívta a fiatalokat és az idősebbeket. A zenekar felváltva játszott mai modern zenét és autentikus kalotaszegi népzenét, amire már az újtikosi és a türei táncos fiatalok is ropták a táncot. A fiúk egymásnak mutatták a figurákat, járultak a zenész elé egy-egy szólóra, a lányok csujogattak, körbe forogtak. Nagyon jó hangulat kerekedett, az újtikosi és a folyási polgármester is egyaránt táncra perdült. Éjfél után mindenki a szállására vonult, hiszen reggel a helyi szokásoknak megfelelően misére mentünk.  Nagy meglepetésben volt részünk, mert a helybeli családok minden újtikosi táncos lányt beöltöztettek a türei viseletbe, így nemcsak a helyi néptáncegyüttes, hanem a Borockás Néptáncegyüttes tagjai is viseletben vettek részt az istentiszteleten. A mise után a türei polgármester, az RMDSZ képviselője, Takács József, Újtikos polgármestere, Magyar Sándor, Folyás polgármestere a templom melletti Hősök emlékoszlopánál helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Ezután a felújított Művelődési ház ünnepélyes átadása következett, majd pedig a partnerségi szerződés román nyelvű változatát írta alá a két falu vezetője. A helybeli asszonyok kórusának rövid műsora után a türei néptáncosok avatták fel a színpadot. Ebéd után kezdődött a kulturális műsor az előző este megismert csűrben. A környékbeli falvak román és magyar néptánccsoportjai valamint a Borockás Néptáncegyüttes műsorát láthatta a falu közönsége. Nem csekély ámulatunkra 70-80 esztendős bácsik is bemutattak néhány pontot, melyet a közönség vastapssal üdvözölt.

Az esti ünnepi tűzijátékot hosszas búcsúzkodás követte, mely után indult haza a magyar csapat.

Miközben a busz a hegyek kanyargós útjain gurult Magyarország felé, mi, az utasai a székely himnuszt énekelve köszöntünk el Erdélytől. Nagyszerű élményekben volt részünk.