Testvérváros
 | Türe - Turea Türe falu Romániában, Kolozs megyében. A Magyargorbó községhez tartozó vegyes lakosságú település Kalotaszeg hagyományokban gazdag kistelepülése. |
1228-ban említik elõször az oklevelek. Mint sok más környékbeli falu, a középkorban egy ideig Türe is a kolozsmonostori apátság birtokát képezte, de egy 1299 -es oklevél szerint már püspöki birtok volt, lakói jobbágyok voltak. A középkori urbáriumok vagyonjegyzékei jószágokban bõvelkedõ jobbágycsaládokról tanúskodnak.
Látnivalók:
- 18. századi Bánffy-kúria
- Református templom, mellette római emlékkõ és régi sírkövek
A település a Nádas-pataktól néhány kilométerre, északra fekszik. Feltételezések szerint a falu helyén római kori település állhatott, ugyanis a templomkertben olyan köveket találtak, melyek faragott díszítését római eredetûnek vélik.
A templom alapjait 1587-ben rakták le, majd az idõk folyamán többször is átépítették. A jelenlegi mennyezetkazetták festését Kovács Ferenc és János készítették 1935-ben. A faragással díszített kõ szószéket Kidei Sipos Dávid faragta 1747-ben.
A Nádas menti falvak házainak szinte mindegyikében megtalálható a "tiszta szoba", melyben a család nõtagjainak hozománya - cifra vetett ágy, üvegezett almárium, pad, asztal, székek, ládák-mind festettek, szõttesek stb. - találhatóak. Aki szeretne megnézni egy ilyen szobát, bátran szóljon egy helybélinek, mert nagyon szívesen megmutatják féltve õrzött "kincseiket".
* * * *
Türébe látogattunk
Nagy izgalommal vártuk az utazást.
A határon könnyedén átkeltünk. Nemsokára a Királyhágóra értünk, ahol rövid pihenõt tartottunk. Ezután hegyek között vezetett az út, a táj gyönyörû, szinte meseszerû . Rövid kirándulást tettünk Kolozsvárra, ahol másfél órát töltöttünk a belvárosban. Megnéztük a Kolozsvár jelképének számító Mátyás-szobrot, majd a mögötte lévõ Szent Mihály templomot. A néhányan eljutottak Mátyás szülõházához, mások rövid sétát tettek a házsongárdi temetõben.
Ezután Türébe igyekeztünk. Alig több mint fél órát utaztunk, máris elértük a hegyek között megbúvó kis falut, melynek kanyargós utcái a hegy oldalára vezettek. A templom elõtti útelágazásnál parkolt le a buszunk, máris érkeztek vendéglátóink, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az ismerõsök hamar meglelték egymást. A templom mögötti közösségi házban terítettek számunkra, és a finom estebéd után elfoglaltuk a szállásunkat. A helybeli fiatalok máris túrát szerveztek számunkra. A falu mögötti hegy tetején egy nagy messzirõl is felfedezhetõ kõtömb csábított bennünket, és sokan indultunk el. Miközben a nap egyre lejjebb ereszkedett, csodálatos látványban volt részünk. Lassan besötétedett, és visszatértünk a közösségi házhoz. Vacsora után a közeli csûrbõl messze hallatszó zene mulatságba hívta a fiatalokat és az idõsebbeket. A zenekar felváltva játszott mai modern zenét és autentikus kalotaszegi népzenét, amire már az újtikosi és a türei táncos fiatalok is ropták a táncot. A fiúk egymásnak mutatták a figurákat, járultak a zenész elé egy-egy szólóra, a lányok csujogattak, körbe forogtak. Nagyon jó hangulat kerekedett, az újtikosi és a folyási polgármester is egyaránt táncra perdült. Éjfél után mindenki a szállására vonult, hiszen reggel a helyi szokásoknak megfelelõen misére mentünk. Nagy meglepetésben volt részünk, mert a helybeli családok minden újtikosi táncos lányt beöltöztettek a türei viseletbe, így nemcsak a helyi néptáncegyüttes, hanem a Borockás Néptáncegyüttes tagjai is viseletben vettek részt az istentiszteleten. A mise után a türei polgármester, az RMDSZ képviselõje, Takács József, Újtikos polgármestere, Magyar Sándor, Folyás polgármestere a templom melletti Hõsök emlékoszlopánál helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Ezután a felújított Mûvelõdési ház ünnepélyes átadása következett, majd pedig a partnerségi szerzõdés román nyelvû változatát írta alá a két falu vezetõje. A helybeli asszonyok kórusának rövid mûsora után a türei néptáncosok avatták fel a színpadot. Ebéd után kezdõdött a kulturális mûsor az elõzõ este megismert csûrben. A környékbeli falvak román és magyar néptánccsoportjai valamint a Borockás Néptáncegyüttes mûsorát láthatta a falu közönsége. Nem csekély ámulatunkra 70-80 esztendõs bácsik is bemutattak néhány pontot, melyet a közönség vastapssal üdvözölt.
Az esti ünnepi tûzijátékot hosszas búcsúzkodás követte, mely után indult haza a magyar csapat.
Miközben a busz a hegyek kanyargós útjain gurult Magyarország felé, mi, az utasai a székely himnuszt énekelve köszöntünk el Erdélytõl. Nagyszerû élményekben volt részünk.